2016. július 8., péntek

Yi Mun-yol: Torz hősünk



Komoly hiányt pótol Osváth Gábor és 김흥식 (Kim Heung Sick) kiváló fordításában megjelent Torz hősünk c. elbeszélés, melynek szerzője, Yi Mun-yol (이문열 /  李文), aki Korea élő klasszikusának számít, és nem mellesleg két éve Magyarországon is járt.
A történet visszaemlékezés, a narrátor 30 év távlatából próbálja az eseményeket, egy osztály diktatórikus rendjébe való betöretésének, majd e megingathatatlannak hitt rendszernek pár nap alatti felszámolódásának folyamatát elemezni, értelmezni. A szöuli iskolából vidékre szakadt fiú egy olyan osztályba kerül, melyben egy ember kezében összpontosul a hatalom. Szokte, az osztálybizalmi nem kiemelkedő tanulmányi eredményével, nem kapcsolatai révén került ebbe a hatalmi pozícióba, hanem az osztályfőnök ruházta fel e jogokkal, és Szokte zsenialitása, hogy e jogokkal oly módon képes élni, hogy senki sem kérdőjelezi meg legitimitását, kivéve persze narrátorunkat. Bjongthe irracionálisnak találja az első pillanattól a rendszert, alapjaiban kérdőjelezi meg, és igyekszik ellenállni mind a fizikai, mind a lelki nyomorgatásoknak. Szokte azonban nem véletlenül képes évekig betölteni az elnyomó zsarnok szerepét, nem kifejezetten erőszakos, és olyan kommunikációs bravúrokkal képes élni, olyan manipulatív viselkedéssel, hogy hívei - gyakorlatilag ez egész osztály - asszisztál önnön elnyomatásához, még akkor is, amikor lehetőségük lenne lerázni a béklyókat. Bjongthe végül megtörik ugyan, behódol, de mégis érzékenysége, elemzőkészsége és folyamatos reflexióra való hajlandósága miatt, mondhatni mindig kívülről szemléli a folyamatokat (ebben leginkább Musil Törless-éhez hasonlít), és amikor egy új osztályfőnök felszámolja a diktatúrát, ő lesz az egyetlen, aki nem vesz részt az új rend kialakításában.
A regény hitelesen mutat be egy folyamatot, mely ma mondhatni mindennapunk részét képezi, s melyben Bjongthe az értelmiségi szerepét tölti be. Szinte félelmetes, ahogy a zsarnokság eszköztárát sebészi pontossággal feltárja és bemutatja, így a manipulatív kommunikációs technikákat (pl. információ-visszatartás, kétértelmű megfogalmazás, mely visszamenőleg könnyen átértelmezhető), a hierarchia kialakításának módját, vagy az új rendszert, melyben a megvadult szabadság szabadosságba csap át.
A könyvet Osváth Gábornak, a koreai irodalom szakértőjének utószava zárja, melyben Yi Mun-yol műveit, jelentőségét mutatja be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése