김재진: 엄마냄새

엄마냄새, vagyis anyaszag. Gondolnánk, hogy a kis, szép kivitelezésű, gazdagon illusztrált kiadvány az anyasággal, anya-gyermek meghitt kapcsolatával foglalkozik, de aki ilyen reményeket dédelget, csalódni fog. A kötetet egytől egyig igen melankolikus, sok helyen meditatív hangvételű szövegeket tartalmaz, szomorú vagy egyenesen tragikus sorsú emberek érzelmi állapotairól, magányos gondolatairól, és ezek egy része valóban az anyák szenvedéseihez köthető. Van haldokló gyermek utolsó levele, mellyel reményt kíván adni az itthagyottaknak (우리가 잊고 있는 행복), amerikai mostohaszülőknek örökbe adott gyermekek szétválasztása a reptéren (신발 한 짝), testileg és lelkileg sérült emberek történetei (침묵, 엄마 생각).

Nagyon sok novella a magányos várakozás élményét dolgozza fel (기마림), várakozás az apára, aki elhagyta a családot (녹지 않는 눈사람) vagy az anya levelére (엄마냄새). Több novella a természet értékeinek fontosságát hangsúlyozza, így a túlzott favágás következtében eltűnő madár-élőhelyekét (휘파람), vagy figyelmeztet minket, hogy a csöndes meditáció, a természettel és az önmagunkkal való találkozás helyének felszámolódásával megszűnhet egy sajátos viszony is, mely az élet mélyebb megismerésére sarkall, és gyógyhatású a meggyötört lélekre (겨울강 이야기). A szerző különben előszeretettel él a megszemélyesítés eszközével, több novellában is életre kelnek tárgyak, játékok, esőcseppek, a befagyott folyó vagy épp egy tölgy, ettől nagyon misztikus hangulatúak ezek a szövegek.

Mindazok ellenére azonban, hogy a novellák szomorúak, és szereplői mind mély sebeket hordoznak, - bizony nem egyszer morzsoltam el könnycseppet a kis könyv olvasása közben -, mégsem mondanám ezeket a szövegeket kiábrándultaknak, vagy lemondóaknak. Sokkal inkább azt hangsúlyozzák, hogy a környezetünkben lévő emberek hordozhatnak komoly terheket, vagy küszködhetnek olyan lelki és testi bajokkal, melyek fölött felületes szemlélő átsuhan, vagy akár el is fordul ezektől, de mindannyian várunk valamire, egy meghatározó élményre, egy gondolatra, egy elsöprő érzelemre, vagy épp valakire, egy anyára, egy apára vagy egy kedvesre, és ebben a várakozásban egyek vagyunk.

Szeretném még egyszer megköszönni Nádudvari Jánosnak és kedves feleségének, 김희선-nak a könyvet, mellyel megleptek a nyáron. Köszönöm szépen!^^