Koreai közmondások

Az előző koreás könyv után nagy-nagy vigaszt jelentett a Koreai közmondások kis kötetecskéje, a színvonalas szórakozásnak zálogát már az előzéken olvasható nevek garantálták, a kötet szerkesztője Sári László, válogatta és fordította M. Nagy Miklós, a szakértő, és izgalmas utószó írója pedig Osváth Gábor. A közmondások, a szólások, sőt az olykor szellemes megfigyeléseket megfogalmazó költői kérdések a kiapadhatatlan népi bölcsesség közvetítői, ami úgy tűnik sokszor univerzális, és mindig valami sajátos báj, sokszor költőiség is jellemzi.

A kis, gyorsan olvasható könyvecskében 765 közmondást olvashatunk magyarul, a könyvet nyitó és záró közmondás azonban koreaiul is olvasható (웃 놈 곁에 우는 놈 있다 – Mindig van, aki nevet, mindig van, aki sír) – találó felütés, mert olvasva ezeket a frappáns mondatokat, bizony sokszor gurgulázva nevettem, még a könnyem is kicsordult, olykor pedig összeszorult a szívem meggondolva, milyen elnyomó társadalmi szemléletet, vagy épp milyen nyomort, nehézségeket tükröz egy-egy mondás. A kötet különben igyekezett egyfajta ívet adni a gyűjtésnek, bár egyes témák visszaköszönnek, mégis könnyen megtalálhatóak azok a kulcsszavak, amelyek a mondásokat összekötik értelmük, üzenetük alapján. Mondanom se kell, nekem legjobban a humoros, plasztikus képekkel tűzdelt mondások tetszettek, magam sem tudom pontosan miért, de a koreai humorra rettentően fogékony vagyok és megnevettettek az ilyen és hasonló bölcsességek: Csetlik-botlik, mint a bolond, hogy a süteményes tálba essen, Meghal az anyós, máris jó gazdasszony leszel, Attól is imbolyog részegen, ha az árpaföld mellett elmegyen. A kaki-pisi humor aztán mindent visz: Kutyaszarral szemben vitéz, vitézzel szemben kutyaszar, Ha szapora a fingás, közel a szarás (ezt most se tudom röhögés nélkül legépelni), Kívül selyem, belül kutyaszar. De komolyra fordítva a szót, nagyon megragadtak a kifejezetten metafizikus gondolatokat tartalmazó, töprengésre késztető közmondások: Teli üvegben nem bugyog a víz, A tudás betegség, A templomban sem találod meg, ami nincs ott, Ember – szélsőség, isten – lehetőség, A szülő lelkében Buddha él, a gyerek lelkében harag.

A közmondások fordításai, bár az eredetiket még nem olvastam, nagyon szépek, egyik-másik kifejezetten ízes, tájnyelvi fordulatokat is tartalmaz, több mondás is rímbe van szedve, vagy versmértékes lüktetésű, a ritmust a kötet szövegének szedése is hangsúlyozza, a mondások két-három sorba vannak törve, és a térköz mellett időnként elegáns, keleti minták, szimbólumok tarkítják a lapokat, nagyon finom benyomást kelt.

A kötetet egy igen izgalmas utószó zárja Osváth Gábor szakértő tollából – bevallom, ezt már a könyvesboltban elolvastam pár hete, annyira érdekelt. Osváth bemutatja a koreai közmondások és szólások típusait, a koreai közmondásgyűjteményeket, több bekezdést szentel a korabeli koreai társadalmi viszonyok és egyes, nehezebben vagy épp könnyebben megérthető mondás kapcsolatának bemutatására. Nagyon érdekesek a nyelvi fejtegetések, amit a nyelvtanulók garantáltan értékelni fognak, mert jelentősen árnyalják egy-egy mondás értelmét ezek az észrevételek. Végül Lee Jeyson tanulmánya mentén megvilágítja azokat a pontokat, amik a koreai közmondásokban megmutatkozó paraszti társadalom negatív tapasztalatait tükrözik, illetve mindennek nyelvi megformálását. Az utószóban különben olyan közmondásokkal is találkozhatunk, amit a kötet maga nem tartalmaz, a tanulmányt pedig egy kiváló irodalomjegyzék zárja.

Aki szeretne koreaiul közmondásokat olvasgatni itt talál egy bő gyűjtést:

http://www.seelotus.com/gojeon/bi-munhak/sok-dam/ga.htm

Magyarul a Terebess e-tárban:

http://terebess.hu/keletkultinfo/korkoz.html