김영하: 여행의 이유

 

Először is szeretném megköszönni ezt a könyvet Sunny-nak (선희), akitől ajándékba kaptam, elsősorban mert tudta, mennyire szeretek koreai könyveket olvasni, különösen 김영하-tól. Noha. Őszintén szólva, talán épp az utazásról szóló esszégyűjteményét olvastam volna el utoljára az író tollából, lévén a legkevésbé sem fűt a vágy az utazásra, és ha tehetném, úgy élném le az életemet, mint egy zuzmó.
A könyv különböző aspektusból ír az utazás jelenségéről, okairól, motivációjáról, típusairól az író élményeivel dúsítva, melyek különben lényegesen érdekesebbek voltak, mint a már különben jól ismert konzekvenciák. Tudniillik, hogy utazni azért utazunk, hogy aztán hazatérjünk, jobban megismerjük önmagunkat, kiszakadjunk a mókuskerékből, vagy hogy épp a senkiföldjén senkikké válhassunk. Izgalmas volt olvasni arról az időszakról, amikor a koreaiak nem utazhattak, vagy csak erős korlátozásokkal, és a szerző azt is elmeséli, hogyan vált Kínában persona non grata-vá. Másik esszéjében arról lamentál, hogy régen az otthon elhagyása inkább büntetés volt (száműzetés), míg ma sokszor az új kezdet és a megtisztulás esélye. A legjobban az 오직 현재 (Csakis a mában) darab tetszett, ami az utazás időhöz és nyelvhez való viszonyát taglalja, azonban a homo viator-ról szóló eszmefuttatás ha nem is nettó sületlenség, de antropológiailag szerintem igen gyenge lábakon áll. Nagy élvezettel olvastam az általam is imádott 알쓸신잡 utazós-kulturális műsor kulisszatitkairól szóló darabot, amiben a "nem-utazás mint utazás", és a "mások utazásának átélése" téma is előkerült. A kötet két irodalmi kapcsolódású esszét is tartalmaz, az árnyék nélküliségről Chamisso Schlemihl Pétere kapcsán, a senkivé válásról pedig Homérosz Odüsszeiája kapcsán értekezik, ezek mind nagyon érdekesek voltak, ahogy az Apollo 8 Föld-fotójáról szóló eszmefuttatás is.
Összességében jó volt olvasni a könyvet, mert 김영하 személyisége átitatta az írásokat, és noha a legkevésbé sem éreztem rajta azt a szándékot, hogy utazásra kívánna ösztönözni, lévén ehhez túl személyesek voltak a szövegek, mégis felidézett néhány olyan utazási emléket, amik a mai napig bennem élnek és megmelengetnek.