Mivel
még mindig olvasási válságban vagyok, gondoltam valami izgalmassal dobom föl az
estéimet, és nem is választhattam volna jobban. Le Fanu borzongással töltötte
el az éjjeli perceket, történeteinek ódon, sötét, de mégis kifinomult varázsa
még az álmaimba is belopódzott. Az igazság azonban az, hogy Le Fanu történetei,
az egy Zöld tea kivételével, inkább okoztak egyfajta esztétikai gyönyört, mint
borzongást, kísértettörténetei nem annyira ijesztőek, mint azt várnánk.
Ugyanakkor végtelenül lírai és szinte már arisztokratikus a stílusa.
A
történeteknek, jó gótikus sztorikhoz illőn, mindig van kerete, ami kellőképp
elbizonytalanítja az olvasót afelől, hogy az olvasandó szöveg mennyire vehető
komolyan. A különös történeteket dr. Hesselius szövegezi meg, aki egy
metafizikus doktor, vagyis aki egyfajta holisztikus szemlélettel vizsgálja a
fizikális bajokat, és meglehetősen fogékony a láthatatlan jelenségekre is,
ugyanakkor a rémtörténetek mögött mindig igyekszik a fizikális hátteret
kikutatni. De persze ez nem mindig meggyőző, így az olvasó annak ellenére, hogy
olykor szinte szakszövegszerű fejtegetésbe is belefut, még inkább kételkedik a
materiális okokban.
A
kötetből a kedvencem a Zöld tea, ami szerintem nagyon félelmetes történet egy
férfiről, akit egy nagyon bizarr majom kezd el követni. A cím arra enged
következtetni, hogy ezek a látomások a túlzott zöld tea fogyasztásának
számlájára írhatóak, de az elbeszélésbe cselesen elhelyezett Swedenborg idézet és
egyéb megmagyarázhatatlan jelenségek mégis arra hajtják az olvasót, hogy a
szerencsétlen szenvedőnek higgyen.
A
másik híres történet Carmilláé, a vámpírnőé, akinek az alakja teljesen homályba
borul, noha a főszerep nem is teljesen az övé. Nagyon izgatott volna pedig,
hogyan vált vámpírrá, és miért alakult ki benne leszbikus vonzalom nőáldozatai
iránt, de csak sejteni lehet. A történet tele van érzéki és túlfűtött jelenettel,
hatásaiban nagyon hasonlított egyik kedvenc vámpírfilmemhez, a The Hunger-höz.
Carmilla alakját belengi a misztika, a magány, és egyfajta kettősség nappali
bágyadt mivoltával és éjszakai aktivitásával, nagyon tetszett, hogy macskává
tud átalakulni és nem denevérré. Carmilla emellett érző lény, egyáltalán nem
élőhalott, ennek ellenére persze ugyanolyan brutalitással ölik majd meg, ahogy
ezt a romantika korában máshol is olvashatjuk.
A
kötet szerintem nagyon jó válogatás, a többi történet is tetszett, érdemes
elolvasni, emellett gyönyörű illusztrációk is vannak az Alexandrás kiadásban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése