Az Anne Shirley-ciklus

A könyvet egészségügyi okokból kezdtem el olvasni, komolyan mondom, kiváló szer a mélabú ellen. Köszönöm barátnőmnek, Terinek, aki kiváló propagandát csapott Montgomery mellett. :)

Az első kötetről a konyvkukac.freeblog-on olvashattok, a továbbiakról pedig most nyilatkozom:

Anne az élet iskolájában

 

Én nem tudom, mi ütött belém, ha mások mondják, hogy valaha képtelen leszek elszakadni egy csacska, vörös hajú lánytól, aki folyton a fellegekben jár, ugyanakkor végtelenül jószívű és szinte kiábrándítóan romantikus, hát én nem hiszem el. Pedig ez történik velem, alig kezdem el Montgomery újabb Anne Shirley-történetét, máris magával ragad a vidéki élet varázsa, az évszakok és a természet idilli leírásai és Anne véget nem érő kalandjai, ezúttal elsősorban az érzelmek területén.

Anne válaszúton

Az Anne válaszúton a sorozat harmadik kötete, és nagyon különbözik az előzőektől, Anne ugyanis már csak egészen parányi bakikat követ el, annál többet szorong és feszeng új, nagylány-szerepeiben, megmosolyogja korábbi meséit, de még mindig erősen kötődik álmaihoz. Épp ez a képzelgés lesz élete egyik legnagyobb döntéshelyzetének megnehezítője, Anne még mindig szövögeti ábrándjait a hős szerelmesről, aki romantikus szavakat duruzsol a fülébe, miközben jóbarátja, Gilbert már évek óta, a maga finom módján, csapja neki a szelet. Ráadásul a vizionált udvarló még színre is lép – nem árulom el, mit lép erre hősnőnk.
A regény ezúttal sem Avonlea-ben játszódik nagyrészt, hanem kingsporti Redmond egyetemen, de Montgomery ezúttal megkímél minket az egyetemi élet izgalmaitól, helyette inkább az egyetemi társaság megszerveződését, Anne első írói szárnypróbálgatásait, a Patty Házbéli eseményeket láthatjuk. Én kicsit úgy éreztem, Anne, hiába a döntésképtelenségéről hírhedt Phil, vagy az okos Priscilla, nem beszélve a kevéssé rámenős Gilberttől, de eléggé magára van utalva. Persze jól megállja a helyét, de a benne dúló érzelmi csatákat mégis egyedül vívja meg, egy kicsit befelé fordulóbb, egy kicsit szomorúbb oldalát ismertem meg az eddig oly önfeledt Anne-nek. Hiába, fel kell nőni.
Azt tudom mondani, hogy ez a kötet sem maradt el színvonalban az előzőektől, szórakoztató, szívet gyönyörködtető és borzasztóan romantikus.

Anne új vizekre evez

Erről nem nyilatkoztam anno, így nem nagyon emlékszem már erre a kötetre, de mintha kicsit olyan "töltelék" íze lett volna.

  

Anne férjhez megy

Eddig ez tetszett a legkevésbé. Nem elég, hogy borzasztóan diszkrét volt, de a magyar címfordítás is bosszantóan félrevezetőnek bizonyult, hisz maga a házassákötés épp csak ha egy oldalacska volt a regényben. Gilbertből többet is elviseltem volna, Jim kapitány és Cornélia viszont nagyon tetszettek.

Anne családja körében

Különleges darabja a sorozatnak, mert a szomorkásabb események ellenére is ez egy óriási nagy családi idill, sok mókázással a gyerekek körül és a Montgomerytől megszokott szép tájleírások is üdítőek voltak. Ez volt talán az első olyan kötet, ahol Anne nem hiányzott annyira, mert a gyerekei, mind a hat, és a gyerekek körüli kalamajkák kárpótoltak. Azért az durva, hogy Anne beelőzött korban…

  

Anne és a Szivárvány-völgy

Bájos, meg minden, de ez a kötet már tényleg csak nyomokban tartalmaz Anne Shirley-t. A sztori inkább Meredith lelkész csintalan kölykeiről szól, akik közül mindenképp Faith a nyerő, a szerelmi gubanc pedig eléggé kiszámítható volt. Montgomery ebben kötetben a jól bevált receptjét alkalmazza, jóval kevesebb humorral és mintha már ő is unná egy kicsit.

  

Anne gyermekei a háborúban

Egészen lenyűgöző az utolsó kötet és a sorozat kétségtelenül legkomorabb, legkomolyabb darabja is. Ugyanis háború van és Anne fiai egytől egyig bevonulnak. A regényben végig ott a feszültség, ahogy Susan, olykor egészen lelkesen a haditudósításokat böngészi – vajon ki éli túl, és mit lehet tenni ilyen távol az Európában dúló első világháborútól? A narrátor pedig nem más, mint Rilla, a legifjabb, hirtelen felnövő lány, akinek jelleme szépen kiforr a háború alatt. Nagyon szép befejezése ez a sorozatnak, csak igazán fáj az utolsó, optimista hangvételű sorokat olvasni azzal a tudattal, hogy az elsőt olyan gyorsan követte a véres második világháború.