흰 학 - A koreai nyelv kezdő lépései

 

Hiánypótló és sokak által várt koreai nyelvkönyv látott napvilágot a Műszaki Kiadó gondozásában. Nem túlzok, ha azt mondom, egyenesen szenzáció, hogy végre a magyar nyelvtanulók is egy olyan szakmailag színvonalas könyvet vehetnek a kezükbe, mellyel a koreai nyelv alapjait sajátíthatják el akár önállóan is. 

A szerzőt nem kell bemutatni, Juhász Bori volt az első koreai nyelvoktató, akinek honlapját már több, mint egy évtizeddel ezelőtt is megtalálhatta az egyszeri koreai nyelvet tanulni vágyó, ő szervezte az első koreai kultúrát népszerűsítő klubot és koreai-japán nyelvi táborokat szervezett. 20 év oktatási tapasztalata egyértelműen nyomot hagyott a kiadványon is, nemcsak a logikus felépítésében, lényegretörő magyarázataiban, a feladatok mennyiségében látom ezt, hanem a nyelvészeti zsargont mellőző, egyszerű, vagy egészen egyedi fogalmakkal operáló megfogalmazásán is. (Ebből személyes kedvencem a pöckös cs elnevezés, márcsak mert ezt én is így hívom.) A kiadvány lektorai, Nam Sunmi és Teszár Dávid szintén annak zálogai, hogy szakmai szempontból kritika nem érheti a kiadványt.

A 흰 학 (Fehér daru) tankönyvet és munkafüzetet kézbe véve rögtön az a benyomásom támadt, hogy egy nagyon átgondolt tematikájú, alapvetően az Osváth-féle hagyományt követő könyvről van szó. A leckék elején található tehát a tudnivaló, így a szókincs és nyelvtan, ezt követik a példamondatok, majd párbeszéd és végül a szövegek. 8 leckét kapunk, de igen nagy falatokat, akár 16 leckére is elegendő tudnivalót, tehát aki megtervezi a tanulását, az ne számítson arra, hogy 2 hónap alatt képes lesz feldolgozni a tankönyvet. A leckéken keresztül, gazdag nyelvtani anyaggal, bőséges szókinccsel és kiváló kifejezés-, illetve példamondat-gyűjteménnyel juthatunk el nagyjából a B1-es szintre, bár bizonyos tekintetben haladó szintű tudást is kínál.

A koreai írással és kiejtéssel indít a tankönyv, ez különben az egyetlen fejezet, ahol átírással is találkozhatunk, ami alapvetően a Mártonfi-féle magyaros átírás egy barátságosabb változata, így az 으 betű például ü-nek (Mártonfinál u), a bilabiális hangzók diftongusoknál pedig (u)w-ként vannak átírva (Mártonfinál v), illetve itt találkozunk egészen egyedi elnevezésekkel is, mint a fekvő o (오) és az álló o (어). Sajnos, ehhez a részhez nem kapcsolódik hanganyag, és a hozzá tartozó munkafüzeti feladatoknál is az átírás alapján kell tudni produkálni a hangeullel leírt változatot, amit én személy szerint nem tartok ebben a formában olyan produktív feladatnak. Egy biztos, az érthető és jó kiejtést nem egy tankönyvi leckéből tanulja meg az ember, hanem bőséges hanganyaggal, sok-sok gyakorlással, amire a könyv a későbbiekben különben számos lehetőséget biztosít. Az anyanyelvi beszélők által készített, kiváló minőségű felvételekkel, melyek a párbeszédekhez, szövegekhez, illetve hallás utáni értés feladatokhoz kapcsolódnak, nagyon jól be lehet gyakorolni a kiejtést, akár oly módon, hogy a tankönyv szövegeit mi magunk mondjuk fel diktafonra és vetjük össze a hanganyaggal.

Alapos nyelvtani magyarázatok példákkal és a való életben hallható koreai beszédfordulatokkal

A második leckétől a nyolcadikig az alapszintű nyelvtani pontok mellett megtanulunk bemutatkozni és másokat bemutatni, vásárolni, találkozót megbeszélni, mesélni a családról és étteremben rendelni, segítséget kérni és elmagyarázni útvonalat, végül telefonbeszélgetést lebonyolítani, mások üzenetét átadni. Nagyon nagy pozitívuma a könyvnek, hogy nemcsak a sztenderd koreai nyelvet tanulhatjuk meg belőle, hanem az életben is hallható kifejezéseket, amikkel a legtöbb tankönyv adós szokott maradni, például a telefonbeszélgetés zárása, a visszakérdezés módjai, vagy hogy a "szívesen" nagyon sokszor a koreaiban csupán: 아니에요.

A leckék főnevek, melléknevek, igék, névmások listáival nyitnak, majd ezt hasznos kifejezések, mondatok követik, illetve egyéb szófajú szavak, és a leckéhez kapcsolódó tematikus szókincs (pl. országnevek, színek, időkifejezések, rokonságnevek stb.). Ezt nyelvtani egység követi, melyhez a magyarázaton kívül színkódos példák és szívmelengető táblázatok is kapcsolódnak. Az udvariassági szintek tekintetében a hivatalos-udvarias szinttel kezd, de a névszói állítmányt záró bizalmas szintű végződést is rögtön bevezeti, és azt mind a párbeszéd, mind a szöveg részben bemutatja, gyakoroltatja. Nagy erénye a 흰 학 tankönyvnek, hogy nem ragad le egyetlen udvariassági szintnél, hivatalos és bizalmas stílusban is olvashatjuk a szövegeket, és viszonylag gyorsan megismerkedünk a semleges és a 반말 (itt: tegező) szinttel is. A bizalmas szintet a múlt időből tanítja, ahol roppant szimpatikus módon nem spórolja le a ㅎ tövűek ragozását sem, viszont egészen egyedi módon jár el: előbb a múlt idejű semleges alakot tanítja meg, majd abból egy egyszerű lépéssel egyszerre megtanulhatjuk a múlt idejű hivatalos-udvarias és bizalmas-udvarias alakot. Ez nekem nagyon tetszett, mert innen megint csak egy lépés és meg is van a jelen idejű bizalmas-udvarias alak, majd a rá következő leckében a tegező. A nyelvtani alaposság különben egyértelműen a könyv egyik legnagyobb erénye, minden egy helyen, logikusan elrendezve olvasható, így például kiváló a jövő időkről vagy a főnévképzésről szóló rész is. Egészen káprázatos a függő beszéd bemutatása, táblázatot kapunk, amihez a függelékben példamondatokkal és a rövidített alakokkal is szolgál.

Szövegek akár négy udvariassági szinten (természetesen a magyar fordítással együtt)

Apropó függelék, egy igazi kincsesbánya! Hasznos táblázatok, az összes kiejtési furcsaság (még olyan is, mint a szókezdő ㅁ, amit időnként ㅂ-nek hallunk), családtag- és rokonságnevek teljes palettája, megszólítási formulák, ragozási táblázatok, tiszteleti kifejezések találhatóak itt.

A kiadványhoz mindannyiunk örömére munkafüzet is kapcsolódik, mégpedig igazán jó feladatokkal. Szókincset, nyelvtant gyakoroltat, fordítás-feladatokkal, kiegészítés megfogalmazásával, párosítással, sőt szabad szövegezésű írások elkészítésével is gyakorolhatunk. Nagyon jó hallás utáni értés feladatokat találunk a munkafüzetben, ami sok tankönyv elhanyagolt része, itt viszont kapunk diktálást, képek kapcsolását hallott szöveghez, helyes válasz megtalálását audióanyag alapján, tehát tényleg jól megdolgoztatja a tanulót. A függelékben szóbeli témaköröket, bőséges kérdéssort és képleírás feladatokat kapunk. Az egyetlen szépséghibája a munkafüzetnek, hogy megoldókulcs egyelőre nem készült hozzá, de remélhetőleg ezt hamarosan pótolni fogja a kiadó (a hallás utáni értés feladatokat természetesen az átirat segítségével le lehet ellenőrizni).

Bőséges hallás utáni értés feladatsor minden leckéhez

A tankönyvhöz négy ingyen letölthető anyag tartozik a kiadó honlapján: a hanganyagok a tankönyvhöz és a munkafüzethez, egy kinyomtatható szókincs- és kifejezés-gyűjtemény, és egy audióanyag-átirat pdf-ben. Akinek problémája van ezek letöltésével, keresse a kiadó vevőszolgálatát az alábbi elérhetőségek egyikén: 06-33-473-473 vagy info[kukac]muszakikiado.hu. 

Végül néhány szót a tankönyv megjelenéséről. A borítón a 향원정 (Hyangwonjeong) látható őszi tájban, ami talán az egyik legszebb palotai pihenő-építmény Dél-Koreában, ami egyszerre fejezi ki a koreai hagyományos szépséget: színes és elegáns. A borítón egy koreai zászlóból hajtogatott daru is látható, ami a könyv - különben nagyon kreatív - címéhez passzol. A lapok jó minőségűek, és a fejezeteket tusrajzra emlékeztető, szép képek nyitják és zárják klasszikus távol-keleti témákkal.

Vonzó megjelenés nagyon szép illusztrációkkal

Összességében nekem repes a szívem, hogy van végre használható koreai nyelvkönyvünk, amivel önállóan is lehet boldogulni, mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretné az első, nagy lépését megtenni a koreai társalgás és a koreai nyelv feltérképezése felé.

Ezúton szeretném megköszönni Juhász Borinak, Teszár Dávidnak és a kiadónak, hogy kézbe vehettem a kiadványt, amit nagy becsben fogok tartani. 

A könyv megrendelhető a kiadó honlapján nyomtatott vagy digitális formában:

흰 학 tankönyv

흰 학 munkafüzet

흰 학 digitális tankönyv

흰 학 digitális munkafüzet

Hanganyag, javítókulcs

 

김영하: 여행의 이유

 

Először is szeretném megköszönni ezt a könyvet Sunny-nak (선희), akitől ajándékba kaptam, elsősorban mert tudta, mennyire szeretek koreai könyveket olvasni, különösen 김영하-tól. Noha. Őszintén szólva, talán épp az utazásról szóló esszégyűjteményét olvastam volna el utoljára az író tollából, lévén a legkevésbé sem fűt a vágy az utazásra, és ha tehetném, úgy élném le az életemet, mint egy zuzmó.
A könyv különböző aspektusból ír az utazás jelenségéről, okairól, motivációjáról, típusairól az író élményeivel dúsítva, melyek különben lényegesen érdekesebbek voltak, mint a már különben jól ismert konzekvenciák. Tudniillik, hogy utazni azért utazunk, hogy aztán hazatérjünk, jobban megismerjük önmagunkat, kiszakadjunk a mókuskerékből, vagy hogy épp a senkiföldjén senkikké válhassunk. Izgalmas volt olvasni arról az időszakról, amikor a koreaiak nem utazhattak, vagy csak erős korlátozásokkal, és a szerző azt is elmeséli, hogyan vált Kínában persona non grata-vá. Másik esszéjében arról lamentál, hogy régen az otthon elhagyása inkább büntetés volt (száműzetés), míg ma sokszor az új kezdet és a megtisztulás esélye. A legjobban az 오직 현재 (Csakis a mában) darab tetszett, ami az utazás időhöz és nyelvhez való viszonyát taglalja, azonban a homo viator-ról szóló eszmefuttatás ha nem is nettó sületlenség, de antropológiailag szerintem igen gyenge lábakon áll. Nagy élvezettel olvastam az általam is imádott 알쓸신잡 utazós-kulturális műsor kulisszatitkairól szóló darabot, amiben a "nem-utazás mint utazás", és a "mások utazásának átélése" téma is előkerült. A kötet két irodalmi kapcsolódású esszét is tartalmaz, az árnyék nélküliségről Chamisso Schlemihl Pétere kapcsán, a senkivé válásról pedig Homérosz Odüsszeiája kapcsán értekezik, ezek mind nagyon érdekesek voltak, ahogy az Apollo 8 Föld-fotójáról szóló eszmefuttatás is.
Összességében jó volt olvasni a könyvet, mert 김영하 személyisége átitatta az írásokat, és noha a legkevésbé sem éreztem rajta azt a szándékot, hogy utazásra kívánna ösztönözni, lévén ehhez túl személyesek voltak a szövegek, mégis felidézett néhány olyan utazási emléket, amik a mai napig bennem élnek és megmelengetnek.

Mo Yan: Élni és halni végkimerülésig

 

Kína újkori történetének viharos eseményeit mi mással is lehetne szebben és stílusosabban illusztrálni, mint egy újraszületések sorát megélő férfi sorsával, akit Mo Yan regény-monstrumának középpontjába állít. Vagyis rosszul mondom, a történet elején a pokolbéli uralkodó által újraszületésre ítélt Ximen Nao inkább egyfajta szervezője, motívuma a szövegnek, hisz egyszer a történések katalizátora, másszor csak megfigyelőre, máskor meg pusztán mellékszereplője. Állattestben való újra- meg újraszületésével azonban mintha Kína új és új korszakai tárulnának fel - egy fél évszázad történései - melyben állati hősünk figyelemmel kísérheti háztartásának alakulását egy kis falucskában.   

Ximen Nao Ximenfalva jólelkű földesura, akit azonban a kommunista hatalomátvételkor kivégeznek, s lett légyen bármennyire is ártatlan, a túlvilágon arra ítélik, hogy előbb szamárként, majd ökör, disznó, kutya, végül majom képében térjen vissza saját udvarába. Újjászületései közben fokozatosan halványul el benne emberi öntudata, ezzel együtt bosszúvágya és gyűlölete, és az állatokra jellemző tulajdonságok is befolyásolják karakterének formálódását. Így szamárként heves, csökönyös és környezetét alakító lényként igyekszik kifejezni felháborodását és ellenállását a kialakuló kommunista berendezkedés ellen. Ökörként passzívabb, de annál heroikusabb szerepet tölt be emberi életében fogadott fia, Lan Lian mellett, aki egyetlen szabad, független parasztként hamarosan a kommunalizálódó falusiak számkivetettje lesz. Arcát hatalmas, kék anyajegye teszi egyedivé, egyszerre kap démonikus és vonzó karaktert, és ahogy anyajegyét, úgy az átlagtól való eltérésre való hajlamot is örökíti több generáción keresztül - mondhatjuk, az ő sorsukat ismerhetjük meg a regényből. Lan Lian fiai a második részben két eltérő utat követnek, egyikük egy ideig képes megmaradni a függetlenség mellett apjával és az ökörrel, míg másik fia, valójában mostohafia, ádáz dühvel és erőszakkal igyekszik Lan Lian-t betagosítani, ebbéli törekvéseinek áldozata lesz az ökör is, akinek tragikus és heroikus halálát nem lehet könnyek nélkül olvasni. A regény leghosszabb része a disznóként visszatérő Ximen elbeszélése, aki a mao-i nagy ugrás eredményeként létrehozott kapitális sertéstelep egyik első példányaként látja meg a napvilágot. Okos, rafinált és manipulatív játszmáival alakítja a falubeliek és a sertéstelep életét, az ő szemén keresztül láthatjuk a groteszk népi operákat, az éhínséget, ami a falubeliekre szakad, a Mao elnök halála után beálló zűrzavart, melynek leple alatt hősünk megszökik és végül a kommunák eltűnését. A negyedik részben kutyaként tér vissza Ximen, és a faluról a városra, Gaomira helyeződik át a történések színhelye. Kutyaként hősünk okos, megfontolt, erkölcsös és hűséges Lan Lian fiának, Jiefangnak feleségéhez, Hezuo-hoz. Ebben az időszakban már nem a társadalom átszervezése, a termelékenység vagy a kultúra kipurgálása áll a középpontban, hanem a szenvedélyes szerelem, ami Jiefang és egy fiatal könyvesboltos, Chunmiao között bontakozik ki, és amely Hezuo-t szégyenbe hozza, és aki így magára marad gyerekével. Eközben a kapitalizmus is egyre inkább előretör Kínában, Lan Lian másik gyermeke, Jinlong "kulturális forradalom" tematikájú falut tervez csinálni szülőfalujából. A kutya halálát követően Ximen még egy rövid időre majomként tér vissza, ekkor már teljesen elvesztve emberi tudatát szolgál a történet harmadik generációjának, Lan Lian unokájának és kedvesének. Az utolsó részben a narrátor igyekszik lezárni a történetet és elvarrni a szálakat, noha a regény utolsó mondata egybeér a kezdő mondattal, ahogy az újra emberként megszülető Ximen elmeséli mindazt, amit elolvastunk.

A történet nemcsak fordulatos eseményeivel, izgalmaival köti le az olvasó figyelmét, hanem a bravúros elbeszélési technikákkal, így a narrátorok cserélgetésével, vagy - különösen az utolsó részben - a regényírás kulisszatitkaival. Legparádésabb megoldásnak Mo Yan szerepeltetését tartom, sokszor nevettem fel a történetben felbukkanó, nem létező elbeszélésein, regényein, amikből a szerző hosszan-rövidebben idéz is, és jellemzően lesújtó a véleménye róluk. Mo Yan mint maga is ximenfalvi, a szemünk előtt cseperedik fel,  gyerekkorában ügyefogyott és idétlen, később minden lében kanál, tudálékos, és végig egy gennyes kis alak, de azért lehet rá számítani, segítőkész és végeredményben ő kapja meg az utolsó rész elbeszélőjének tisztét is. Jellemző rá, hogy az egész mű épp az ő neve alatt jelent meg, :)

Mindenképp szólnom kell a kiváló műfordításról, amit Kiss Marcellnek köszönhetünk. Kiváló érzékkel festette meg a holdfényes, hallucinatórikus jeleneteket, a heves dialógusokat és szenvedélyes sorokat, a komikus versbetéteket rímestül. Kiss Marcell képes visszaadni a kínai próza sajátos lüktetését, miközben európai olvasók számára is befogadhatóvá varázsolja a szöveget. Páratlan szókincse, fordítási bravúrjai, kreatív jelzői megmelengetik az olvasó szívét.

YTN 뉴스로 배우는 시사 한국어

Üdítő volt ebből a könyvből tanulni. A hírek megértése első hallgatásra koreai nyelven számomra ugyan még mindig egy enigmatikus képesség, de a könyv kivégzése után egyértelműen javult a helyzet. A koreai híreket azért nehéz megérteni, mert a bemondók és riporterek sajátos hanglejtéssel, gesztusok nélkül, hivatalos nyelvi stílusban, viszonylag gyorsan mondanak el nagyon sok adatot és információt, miközben a feliratokat, grafikonokat és felvillanó táblázatokat is értelmezni kellene.

A könyv nem a legnagyobb hírügynökség híreire alapozott, de én a magam részéről teljesen elégedett voltam a beválogatott YTN hírek minőségével, hosszával és nem utolsó sorban az érdekességével. Politika, gazdaság, társadalom, kultúra, tudomány, környezet, egészség és időjárás témákban kaptunk rövid híreket, amiket a magam részéről vagy a youtube csatornán vagy a YTN oldalán csekkoltam le. A hírek tartalmaztak nyelvjárást, gyerekbeszédet, archív felvételt, idegen nyelvű nyilatkozatot felirattal, diagramot, táblázatot – tényleg nagyon sokszínű volt a kínálat. A leckékben a hír meghallgatása után négy hallás utáni feladat következik, ami nem volt egyszerű, többnyire 70%-át első hallásra meg tudtam csinálni, de csak miután elolvastam a feladatot és másodjára meghallgattam, akkor tudtam csak teljesen megoldani. Ezt követi a hír hiányos szövege, a feladat, hogy újrahallgatás közben a hiányzó szavakat pótoljuk a szövegben. Ezt egy szókincsfejlesztő rész követi, ahol gyakran előforduló szavak koreai és angol jelentése olvasható példamondatokkal, alapvetően 4-5급 szavak ezek, tehát aki már túlesett a TOPIK II-n nem sok új szóval fog találkozni, én a magam részéről azért jó párat még kiírtam, vagy helyretettem. Különösen jók az apró betűs kiegészítések, amik szóbokrokat tartalmaznak, vagy lerántják a leplet például a 부 és 불 fosztóképzők működéséről. Imádtam! A szókincset a grammatika követi, ami meghökkentően eklektikusra sikerült, alapszintű nyelvtan keveredett felsőfokúval, részemről semmi újat nem találtam, így a gyakorló feladatokon is átlendültem. A leckéket egy újrahallgatás és egy beszédtéma felvetése zárja.

Számomra a könyv legnagyobb erénye azon kívül, hogy nagyon jó és izgalmas hírcsokrot hallgathattam meg 2014-2015-ös évből, hogy egyfajta módszert és forrást is ad a kezünkbe. Ezek alapján bárki felépíthet egy tanulási tervet, melyben a koreai hírek is szerepet kaphatnak, és követheti a tankönyv által ajánlott metódust, és akár a YTN mellett elkötelezve magát segít abban is, hogy megfelelő híreket vadásszunk le magunknak.  

김애란: 바깥은 여름

A 두근두근 내 인생 óta tervezem, hogy olvasok még valamit 김애란-tól, és 2017-es első megjelenésétől áhítoztam erre a könyvére. Imádom a címét! Odakinn: nyár. Ha odakinn nyár van, akkor odabenn könnyen lehet épp tél tombol. És ez máris megadja az alaphangját ennek az elbeszéléskötetnek, mert témái: a magunkra hagyottság, vagy magunkra maradottság, sőt egyenesen az elidegenedés. Mindben nagy szerepet játszik az eltűnés, az eltávolodás, a veszteség, az elválás, vagy valaminek a visszavonhatatlan elveszítése. Két elbeszélésben is a gyász áll a középpontban, a Télelő c. történetben a gyermeküket veszett szülők szorongását mutatja be a kisfiú nyomaitól még élő lakásban, a Menni szeretnék valahová c. történetben pedig egy férjét gyászoló nő skóciai utazásáról olvashatunk, aki turistáskodás helyett begubózik egy idegen világba, egy idegen házba, és míg testét lassan ellepi a rózsahámlás, bolyong önmagában, míg végül reményt talál. Ez az egyetlen történet különben, aminek a végén kissé fellélegezhetünk.

Igen megrázó volt a Nocshán és Evan c. történet, amiben egy nagyanyja által nevelt, szegény, szinte nincstelen fiú befogad egy kitett kutyust, aki megbetegszik. A kutyás történetek amúgy is szomorúak, de ennek annyira sokkoló a vége, hogy napokig nem tértem magamhoz.

Két kedvencem a Némaság jövője és az Rejtő kezek. Előbbi egy fantasztikus történet abból a jövőből, amikor már nem lesznek nyelvek, mivel egy központi nyelvet beszél mindenki. A még fennmaradt nyelvek beszélőit összegyűjtik, nagy részüket erőszakkal, és egy múzeumban tartják őket, ahol meg lehet hallgatni a beszédüket, vagy egyéb produkciókat láthatnak tőlük. A történet a múzeumon belüli életről és a nyelvek sokféleségének jelentőségéről, illetve jelentéktelenségéről szól, az elbeszélő pedig igen talányosan magát „félreértésnek” nevezi. A másik kedvencem, egy szülinapi történetbe ágyazott elbeszélés, ami emlékeztetett a Poézis c. filmre, amiben nagymama és unokája, itt anya és fia közt tátong szakadék, és ebben a történetben is a fiú bűncselekményt követ el, amit valamilyen módon az anya igyekszik leplezni. Anya és fia közt azonban nemcsak generációs, vagy életélményből fakadó idegenség van, hanem etnikai identitásbeli különbözőségből fakadó feszültség is, mert az apa külföldi, ami a fiúban egyfajta kettős identitást szül.

Az Odakinn: nyár c. elbeszéléskötet nehéz és súlyos, pedig olykor egy-egy karakter körbe van véve fénnyel és nyárral, mégis komorak, árnyékban maradnak. 김애란 írói stílusának sokfélesége pedig káprázatos, annyira különböznek elbeszélői stílusban egyes darabok, mintha nem is egy szerző tollából kerekedtek volna elő. Ajánlom mindenki figyelmébe.

장강명: 한국이 싫어서

Méltán keltette fel figyelmem címével a Mert utálom Koreát c. regény, mely a kiadó „fiatal kortárs írók” sorozatában jelent meg, és egy csapásra bestseller lett. Ebből a sorozatból olvastam a szintén Korea utálatos oldalát ábrázoló Cso Namcsu (조남주) regényt is, a 82-es születésű Kim Csijongról. Ezúttal is egy női sorsot ismerhetünk meg - különben férfi író tollából – aki némiképp szerencsésebb utat fut be, és a könyv vége is egy boldogabb jövő felé int.

Kjena egy átlagos koreai család középső lánya, aki nem érzi jól magát hazájában. Sőt, vallomása szerint képtelen a kapitalista, munkamániás, magánszférát nem ismerő Dél-Koreában élni, ezért úgy dönt, hogy Ausztráliába emigrál, hogy megtalálja boldogságát. Miután megmártózik a túlórákkal, éjszakai műszakokkal és részeg esti munkavacsorákkal terhes céges életben, külföldre menekül könyvelést és angolt tanulni. Megismerhetjük a délkelet-ázsiai diaszpóra életét, az ázsiaiakkal kapcsolatos sztereotípiák és a beilleszkedési nehézségek egészen széles skáláját. Kjena életében szerelmek és barátok tűnnek fel, akik életén keresztül az író vagy a koreai élet keserveit, vagy a bevándorló élet viszontagságait ecseteli, egy-egy felemelő epizóddal tarkítva. Kjena gyakran veti össze a nyugati társadalmakat a hierarchikus berendezkedése miatt merev és elnyomó koreaival, kritizálja Koreát, mert képtelen a státuszszimbólumoknak ellenállni, és még az emberi, szerelmi kapcsolatokban is túl nagy fontosságot tulajdonít a vagyonnak és a család státuszának. A koreai embereket boldogtalannak ábrázolja az író, akik napról napra kitartanak abbéli reményükben, hogy később a megszerzett vagyonuk garantálja nekik a jól megérdemelt boldogságot. Kjena azonban – bár vágyik az anyagi biztonságra is – inkább a pillanat örömeit, a flow élményének boldogságát preferálja, de míg elérkezik ehhez az élményhez, elég sok viszontagságon kell keresztül mennie.

Annak ellenére, hogy a regényen szerintem érződik, hogy újságíró írta, könnyen olvasható, mégis fontos lehet a koreai fiatalok számára, mert olyan kérdéseket fogalmaz meg élesen, amit ők is éreznek, vagy megélnek. A történetben ábrázolt események zöme különben két koreai bevándorló ausztrál élményein alapszik és blogbejegyzéseken, így akár hitelesnek is mondható.

A könyv érdekessége, hogy 반말-ban, vagyis a legbizalmasabb nyelvi stílusban íródott.     

LinguaShop - koreai nyelv

Mivel a nyelvtanulós csoportomban többen megfontolás tárgyává tették már, hogy beruháznak a LinguaShop vonzó ajánlatába, illetve többen kérdezték már, mi a véleményem róla, úgy döntöttem írok egy kicsit erről az oldalról, és ezt követően mindenki maga döntse el, hogy fizetne-e ezért több ezer forintot, vagy többet. Képeket nem fogok az oldalból ide bevágni, egyrészt mert el akarom kerülni az esetleges jogi problémákat, másrészt nem akarok hibás dolgokat sem látni ehelyütt. A linken minden megtekinthető: https://www.linguashop.com/koreai-tanfolyamok [letöltve: 2020.04.16.]

Az oldal ígérete így hangzik: „A LinguaShop nyelvtanfolyamainak segítségével 2-4 hét alatt elegendő tudást sajátíthatsz el ahhoz, hogy idegen nyelvi társalgásban vehess részt, vagy egyszerűbb könyveket elolvass.” Csodamódszerektől hemzsegő világunkban minden bizonnyal sok naiv ember akad, akik minden további nélkül elhiszik, hogy lehetséges 2-4 hét alatt koreai nyelven elolvasni egy meseregényt csak akarni és hinni kell, de valószínűleg még a legoptimistábbak is megrökönyödnek, és legalább egy kicsit elgondolkodnak azon, hogy vajon komolyan vehető-e egy ilyen oldal. Az is gondolkodóba ejtheti a mezei nyelvtanulót, hogy az oldal maga is sok helyen helytelen fordítású, mitöbb gyanítható, hogy gépi fordítással készültek egyes passzusok, és ha az oldal egyéb linkjeit nyitogatjuk meg, rendre angol nyelvű szövegekre bukkanhatunk.

De lássuk sorban, mit kínál az oldal:

Tanfolyamok

Ez beugratós, szó sincs tanfolyamokról. Ha kurzust szeretnénk választani, akkor az oldal az oktatócsomaghoz navigál, de kurzus címszó alá rendeződnek a szókártyák, audióanyagok stb. is.

Szókártyák

„A koreai nyelvű tanulókártya játék 2000-ben tartalmazza a leggyakrabban használt koreai szavakat. A koreai kártyák tartalmát tanárok és nyelvi szakemberek állították össze.” Azt ugyan nem tudjuk meg, hogy egy 2000-es kiadású pakliról van-e szó, vagy 2000 szót tartalmaz, de az illusztrációként látható „tsip” semmi jót nem ígér. Nemcsak, mert ez az átírás semmilyen szabványos rendszerbe nem illeszthető bele, hanem azért is, mert az átírások nem a nyelvtanulók számára készült rendszerek. A koreai írás kiolvasásának művészetét (ha a hasonulásokat is belevesszük) néhány nap alatt el lehet sajátítani, ezt követően az efféle átírások csak akadályozzák a további haladást. A kártyákon sehol nem olvashatóak koreai betűkkel szavak, Koreában pedig sehol nem használatosak a latin betűs átiratok. Minden szó önmagában áll, egyetlen példamondatot sem olvashatunk, képi anyag nincs hozzá, viszont hanganyag igen, és az rendben is volt, legalábbis a próbaverzióban. Az említett szakemberi gárdáról semmilyen adatot nem találtam az oldalon. A csomag 2600 forint.

Oktatócsomag

A magyarul meghökkentő mód „Taníts!”-ra keresztelt oktatócsomag (eredetileg: Taníts engem!) gyors és szórakoztató tanulást ígér 13 700 forintért. Az oldalt megnyitva a következőket tudhatjuk meg a koreai igékről: „Különlegességnek számít a koreai nyelvben, hogy másképp ragozza az igéket ha barátságosan szól és másképp ha tisztelettel '(tegezés <-> magázás)'. A koreai nyelvben 'a lenni' ige segédigeként is használható. A jelen idejű igéknek nincs ragozásuk. Az ige változatlan marad minden számban és személyben. Azonban van egy igevégződés a barátságos, és egy a tiszteletteljes közléshez.” A koreai nyelv hasonlóképp a japánhoz, tiszteleti szinteket használ, melyek a társalgásban résztvevők viszonyától, a társalgás helyzetétől és témájától függően igen változatosak lehetnek. Határozottan nem barátságosságról van szó, hisz egy magasabb udvariassági szinten is lehet igen barátságos végződéseket alkalmazni. A magyar tegezés és magázás határozottan nem feleltethető meg a koreai tiszteleti szinteknek, talán annyi jelenthető ki, hogy a legalsó szint (반말) mindig tegezőnek fordítandó, egyéb esetben szituációfüggő. Ezért is kiemelten fontos a koreai kultúra beható ismerete, mely nélkül a nyelv nem sajátítható el megfelelően. A passzust egy fura táblázat követi, melyben megintcsak nem találunk koreai betűket, így egy kezdőnek szerintem lövése sem lesz arról, melyik szavakról vagy szerkezetekről lehet szó. A példák átírva: 저는 놀아요. 저희는 말합니다. 저희는 할 줄 알다. (ez kapásból helytelen, ㄹ tövűek esetén: 할 줄 안다 helyesen) 저희는 넣습니다. 저희는 줘요. Ez így konkrétan 4 tiszteleti szint, amikhez semmiféle magyarázatot nem fűznek. További leckéket böngészve a „ti” személyes névmára a 당신들-t használja, de kikötések nélkül. Az egyszerű koreai mondatok kapcsán azt írja: „Egy tipikus koreai mondatban ahol 'a lenni' ige szerepel, az ige a mondat végére kerül. 'A lenni' ige egyes és többes számban is '-ayo|-oyo'.” Ebből csak annyi igaz, hogy a koreai mondat végén szerepel mindig az állítmány, ugyanakkor a tiszteleti végződések határozottan nem létigék. Egy másik lecke szerint: „Ahhoz, hogy azt mondhassuk koreaiul 'házam' vagy 'fiam' stb a 'na-öi' szót kell használnunk.” Ez arra akar utalni, hogy a birtok elé kell illeszteni a 나의 szót, viszont azt elfelejti hozzátenni, hogy többnyire csak írásban fest így a dolog, szóban 내 bizalmasabb szinteken, és 제 udvariasabb szinteken. A legmeghökkentőbb a jelzőkről szóló szösszenet, mely szerint: „A melléknevek a főnév előtt állnak a koreai nyelvben csakúgy mint a magyarban. A mellékneveket a főnévvel egyeztetik. Ez azt jelenti, hogy a mellékneveknek van nőnemű alakjuk a nőnemű főnevekhez, és van többes számú alakjuk a többes számú főnevekhez.” A melléknevek állhatnak állítmányként a mondat végén, és jelzőként a jelzett szó előtt. Ha jelzőként áll, akkor nem a jelzőt követő főnévhez kell illeszteni, egyszerűen az dönti el a végződését, hogy maga a melléknév töve magánhangzóra vagy mássalhangzóra végződik, és használata pofonegyszerű. A koreai nyelvben nincsenek nyelvtani nemek. Összességében az oktatócsomag ad hoc átírásokkal készült kifejezések listáját tartalmazza, mely hemzseg a hibáktól.

Hanganyag

„Töltse le a koreai-magyar audió fájlokat, és tanuljon kocogás közben, gyakorlással, ingázással, főzéssel vagy alvással. Az MP3 fájlok másolhatók okostelefonjára vagy iPadjére (iTunes-on keresztül).” Belehallgatni nem tudunk, annyit tudhatunk csak, hogy 50 percnyi hanganyagot kapunk 3300 forintért, amin szavak és kifejezések hallhatóak. Mondanom sem kell, hogy ennél jóval többet nyújtanak ingyenes applikációk, igaz nem magyarul.

Utazás közben hallgatható szótanuló program

5500 forintért 10 perccel több hanganyagot kapsz, amit az autódban hallgathatsz. Belehallgatni ebbe sem lehet. Itt jegyzem meg, hogy az értékelések, amik ott virítanak a rendelő felületen a linguashop összes kiadványára vonatkoznak, és nem arra a tételre, amit naivul meg szeretnél venni.

Munkafüzet

3000 forintért tied lehet egy 37 oldalas munkafüzet, amit pdf-ben letölthetsz. Nyelvtani gyakorlatokat ígér, és ha a mellékelt kép nem csak illusztráció, akkor a koreai nyelvtanulóktól itt is azt várják el, hogy latin betűkkel oldják meg az amúgy helytelen feladatot. Az képen az összes feladat helytelen, az „én vagyok” koreaiul, lehet 저요., a 저는요. ugyanis már tartalmaz egy témajelölőt, így az csak reakcióként képzelhető el, pl. 저는요? (Mármint én? / Ami engem illet stb.).

Hangos könyv

Koreai egyszerű történeteket ígérnek 3500 forintért, 60 percnyi hanganyaggal és letölthető pdf-fel, elvileg koreaiul és magyarul. Nem lehet belehallgatni.

Szótár

Vajon milyen szótárat kaphatunk 1500 forintért? Vélhetően a fura átírással megírt szószedetet kaphatjuk meg, a rendelő felület szerint amúgy magyar-koreai nyelven. Semmilyen információt nem kapunk azzal kapcsolatban, hogy hány szót tartalmaz a pdf-ként letölthető szótár.

Társalgás

Egy másik drága tétel, 11 000 forintos a társalgási oktatócsomag. Ebből megintcsak semmit nem láthatunk, annyi derül ki, hogy egy szoftverről van szó, amit telepíteni lehet, magyar nyelvű, és van benne hangosszótár, kinyomtatható leckék, nyelvtan és szókincs, és hangfelismeréssel javítja a kiejtést. A borító nem sok jót ígér ezzel az anyong-gal…

Nyelvtan

2500 forintért egy 30 oldalas nyelvtani anyagot kapsz, többek közt a nem létező határozott névelőről is tanulhatsz (semmilyen névelő nincs a koreai nyelvben), és beavatást nyersz az egyes és többes számú főnevek rejtélyébe is (a többes szám semmi más, mint a 들 végződés hozzáillesztése a főnévhez…). Az illusztrációként látható kártyán az áll, hogy egy melléknév igévé alakítható a –다 végződéssel. A melléknevek attól, hogy állítmányi pozícióba kerülnek, még nem lesznek igék. Ha képzőt illesztünk hozzájuk, akkor ez megeshet, pl. piros – pirul. A –다 végződés nem képző, hanem a semleges/publicisztikai stílus végződése, amit kiadványokban, naplóban stb. használnak, illetve önmagunkhoz intézett beszédben. Tehát a 사과는 빨갛다 pusztán annyit jelent, hogy Az alma piros. és a piros nem lesz ige természetesen.

Összességében tehát lesújtó a véleményem erről a kiadványról, csak remélni merem, hogy nem sokan ruháztak be nyelvtanulóként ezekbe a termékekbe. Ha megbízható alternatívára vágysz, akkor innen szemezgess.