Nyelvünk,
mely könnyekre fakasztja szívünket - Jo Hyun-yong nyelvész és nyelvoktató esszégyűjteménye
azonban nemcsak a koreaiak - vagyis anyanyelvi beszélők - szemébe csalnak
könnyeket, amikor ezeket a rövid, élménydús és élvezetes írásokat olvassák a
koreai szavak titkos életéről, hanem mindazok is elmorzsolnak egy-egy
könnycseppet, akik - mint magam is - mérhetetlenül vonzódunk ehhez a nyelvhez.
Ez
a fantasztikus kötetecske sok-sok néhány lapnyi, könnyen érthető írást
tartalmaz, melyek egy-egy koreai szóhoz, nyelvi jelenséghez, vagy a nyelvtanításhoz
kapcsolódnak. A kis szösszenetekben sok a személyes élmény, a koreai nyelv
iránti szenvedély és a koreai nyelv tanításához fűződő missziós hév, ez utóbbi
különösen megdobogtatta a szívemet. A könyvet az első oldaltól az utolsóig egy
kéjmámor volt olvasni, épp ezért igyekeztem jól elhúzni, hogy tovább
lubickolhassak ebben az élvezetben.
A
kötet négy részből áll, az első "A koreai nyelv és a rádöbbenés",
melyben különböző szavak mélyebb értelmét, etimológiáját, megváltozott
használatát, jelentésbővüléseit mutatja be a professzor, bizony a hanja
tanulmányok itt nagyon jól jöttek, különben maga a szerző sem titkolta
vonzódását a kínai karakterek iránt, szerinte ezeken keresztül érthetőek meg
csak bizonyos, sokszor a mélyben meghúzódó
jelentésrétegek. A második rész "A koreai nyelv mint a világra szegeződő
tekintet" inkább grammatikai és szemantikai kalandozásokat tartalmazott,
míg a harmadik, "A koreai nyelv és koreai társadalom" szocio- és
pszicholingvisztikai eszmefuttatásokat. Az utolsó fejezet "A koreai
nyelvet tanítva" a koreai nyelvtanulási robbanás jelenségeit, a hallyu
áldásos hatásait taglalta nagyon szívmelengető történetekkel.
A
kötet számomra nagyon sok reveláció értékű gondolatot tartalmazott, nemcsak
egyes szavak esetében (pl. 눈치, 번역, 기 stb.), vagy a koreai nyelvvel kapcsolatosan, de
általánosságban az élet viszonylatában is nagyon sok bölcs passzust fogalmazott
meg az amúgy alapvetően konzervatív professzor.
A
könyvet ajánlom mindazoknak, akiket szenvedély fűt a koreai nyelv iránt, a
szövegek középszintű nyelvtudással könnyen érthetőek, a szerző nem használ
szakszavakat (ellenben némi hanja ismeret nem árt, vagy legalább a hanja szótár
használatáé). A könyv kölcsönözhető a Koreai Kulturális Központ könyvtárából,
ahol különben magam is felfedeztem, hála Hong Mihyun tanárnőnek, akinek ezer
hála ezért a gyönyörűségért.
