Ezt a könyvet
nagyon kedves barátnőmtől, Orsitól kaptam kölcsön, aki elképesztően kalandos
úton nyerte meg egyenesen Koreából, konkrétan az Arirang rádió műsorán
keresztül hajnalok hajnalán. És nem is járhatott volna jobban, mert soha nem
olvastam még ennyire jól összeállított, izgalmas és pontos összefoglaló munkát
Dél-Koreáról, ráadásul a kiadvány a nyelvtanulókra is gondolt, ugyanis
bilingvis, angol-koreai nyelvű.
Az egész kötet
nagyon praktikus és könnyen áttekinthető felépítésű, kevés képet tartalmaz, az
is inkább magyarázó jellegű, mint illusztratív. A könyv Dél-Korea szimbólumait
mutatja be az első oldalakon, a legfontosabb földrajzi és népesedési adatokat,
politikai és gazdasági adatokkal kiegészítve. Ezt követően összefoglaló és
tájékoztató jellegű fejezetek következnek, melyeket külön-külön elismert
egyetemi professzorok írtak, emiatt különben az egyes részek stílusa kicsit
eltérő, legalábbis koreaiul. Bevallom töredelmesen Korea-fanság ide vagy oda,
nem minden fejezetet olvastam végig, így épp csak átfutottam a politikáról,
gazdaságról és iparról szóló fejezeteket, a legizgalmasabb egyértelműen a
kultúráról, vallásról és a társadalomról szóló részek voltak, de érdekes volt
megismerkedni a földrajzzal is. Bizony sok olyan dolgot megtudtam, amiről még nem
volt tudomásom, különösen a vallási élettel kapcsolatosan.
A kötet számomra
legizgalmasabb tanulmánya a keleti és nyugati kultúra összevetéséről szóló
fejezet volt, amely Dél-Koreát és Amerikát igyekezett összehasonlítani. Annak
ellenére, hogy azt hiszem, a szerző többször engedett a dichotómikus
gondolkodás kényelmének, mégis általánosságban nagyon jó meglátásai voltak, és
igen plasztikus képei a különbségek ábrázolására. Ilyen például a „ragacsos
rizs” és „pergő rizs” képe, keleten a ragacsos, összeálló rizs az uniformizálás
egyfajta jelképének tekinthető, míg a nyugaton fogyasztott széthulló, pergő
rizs az individualizációt szimbolizálja. Érdekes volt arról is olvasni, milyen
fogalmazási gondokkal küszködnek az Amerikában tanuló koreai diákok, akik
kénytelenek az amerikai induktív gondolkodásnak megfelelően felépíteni az
esszéiket, míg a tanulmány szerint az ázsiai gondolkodás jellemzően deduktív. A
kötetben egy táblázat is szerepel ezeknek az ellentét-pároknak, itt
megtekinthető, a cikket 김기훈 professzor írta, aki könyvünk
ezen fejezetét is. Nagyon érdekes és nyilván sok ponton vitatható, de
alapjaiban nagyon is találó.
Az Koreát bemutató
fejezeteket bibliográfia követi, majd (statisztikai) adatokat tartalmazó
táblázatokkal zár, de elolvashatóak az öt éves gazdasági tervek is. A könyv
egyik legklasszabb része a végén képekkel illusztrált kulturális tudnivalók
gyűjteménye, így az ünnepnapok, fontosabb koreai szokások, az UNESCO
világörökség listája és rövid ismertetése, kronológiai táblázatok és egy
szívmelengető koreai-angol tárgy- és névmutató, amely komoly alapokat adhat a
kulturális szakszókincs után áhítozó egyszeri nyelvtanulóknak.
