Nem állok idén valami fényesen az olvasással. Azt hiszem, az elmúlt 15 év mélyrepülése lesz, és mindez a koreai nyelvnek és a nyelvvizsgára való ádáz felkészülésnek köszönhető. (szemenszedett hazugság)
A buszon vagy koreai rádiót hallgatok, szókártyázok, vagy koreai szövegekbe mélyedek, ami bizony olvasás a javából, de persze a katarzis sokszor elmarad.
Nyáron Murakami regényét, a Kafka a tengerparton-t olvastam el egy nagyon kedves barátnőm ajánlására, és ezzel erőteljesebb árnyalatot kapott az amúgy teljesen szürke Murakami képem, klasszisokkal jobb regény, mint a Határtól délre, a naptól nyugatra, a fordítása viszont sokkal gyatrább, ami néha teljesen az agyamra ment. A történetnek volt némi Zabhegyezős beütése, a kamaszok vágyai, bolyongása, ahogy képzelegnek és gondolkodnak még mindig nagyon magával tud ragadni, főleg ha ez a kamasz épp egy elképesztően izgalmas könyvtárba van szépen elhelyezve, és ráadásul egy jóval idősebb nő iránt lobban szerelemre. Vagy legalábbis mindabba, amit képzel róla. Szóval nyáron nagyon élveztem Tamura és Nakata kereséstörténetét, és még ha az egész regénynek valahogy olyan japánosan érthetetlen vége is volt, és nekem a szimbólumok is túl közhelyesnek tűntek (sznob vagy, fiam! reménytelenül), mégis valami borzongatóan jó érzés erre a könyvre visszagondolni, és Murakami is megúszta, hogy végképp betegyem az érdektelen írók közé. Fogok vele még foglalkozni.
A nyár másik nagy projektje a Korean Grammar in Use haladó szintű tankönyvének átfutása volt.
Sajnos, egyelőre nem volt időm a tankönyvet rendesen végigrágni, csak a
példa párbeszédeket olvastam el
és kijegyzeteltem a nyelvtani részt, a
feladatok megoldására most nem volt időm.
A tankönyv most sem okozott csalódást, nagyon jól megszerkesztett, a
korábbiakhoz hasonlóan logikus felépítésű, nemcsak érthető
magyarázatokat, de nagyon tartalmas, és a koreai kultúra, különösen a
munka világának a mélyére vezető szövegekkel. A leckék egy példa
párbeszéddel indítanak, ezt követi a nyelvtani magyarázat koreaiul és
angolul (hát nekem sokszor a koreai érthetőbb volt, ehhez a szinthez az
angolom kevés),ezt követi pár példamondat még, majd ahol kell további
kiegészítő jegyzet, sokszor számos használati megszorítás következik
(néha olyan sok, hogy nem is tudom, ki meri használni^^). Ezt egy
párbeszédes feladat követi, majd írásbeli feladatok. Az egyes egységeket
TOPIK teszthez hasonló összefoglaló feladatsor zárja. A feladatokban
rengeteg újságcikk, irodalmi idézet, hosszabb szövegegység található,
amit főleg azért is indokolt, mert a felsőfokú grammatika leginkább
írott szövegekben bukkan elő. A könyv végén, a korábbi tankönyvektől
eltérően, egy felsőfokú szószedet is található – nagyon klassz! És
természetesen hanganyag is van hozzá, megoldókulcsok és index.
Szóval a tankönyv maga a csoda, számos olyan jelenséggel
találkoztam, amikbe már belefutottam, főleg cikkeket olvasva, sőt
néhányat már ismertem is, ugyanakkor egyelőre még elég erős bennem az
ellenállás a felsőfokot tekintve. Ugyan a TOPIK új rendszerében szinte
elkerülhetetlen, hogy a középfokra áhítozó tanuló is ne mélyedjen el a
felsőfok rejtelmeiben, és bevallom, én is csak emiatt néztem át ezt a
könyvet (hazudik), de azért a legtöbb anyag inkább csak plusz, ráadás,
nüansz, hangsúly, írott nyelvi vagy extra udvariassági megoldás, szóval
csupa olyasmi, amihez a való életben lehet nem is sok közöm lesz. Már
persze ha az én életemnek egyáltalán lesz köze bármikor is a valódi
koreai nyelvhez.
Hogy nehéz-e a felsőfokú anyag? Naná. Volt benne jó pár homályos
folt, amit inkább csak sejtek, mi akar lenni, nagyon sok a magyarra át
nem, vagy csak körülményesen ültethető szerkezet. Külön szerkezetük van a
„fél szívvel végzett tevékenységre”, a „már annyira elviselhetetlen,
hogy tovább nem is folytatható” tevékenységre, „univerzális
igazságokra”, a kiszámíthatatlanságra, arra, hogy „annyira, de annyira
el vagyunk havazva, hogy sose érünk a tennivalónk végére, de mindent
megteszünk, hogy a végére érjünk”, és még olyan bizalmas szint is van,
ami valahogy mégis udvarias akar lenni, például a professzor így
beszélhet a diákkal. Szóval van itt minden, zúg is a fejem, egyelőre az a
tervem, hogy egyes részeket jobban át fogok tanulmányozni, ezeknek a
듯-ös szerkezeteknek mindenképp a végére szeretnék járni, de hogy
effektíve mikor fogom én ezt a tankönyvet megcsinálni, tényleg nem
tudom. Talán jövő nyáron. Egyszer biztosan.
